|
Díszpolgárok
|
||||
Dr. Szegő Imre gerontológus - 1998Dr. Szegő Imre 1969-ben került városunkba, s dolgozott a hevesi Idősek Otthona igazgató-főorvosaként. Ő volt, aki megalapította a szociális otthoni ellátást az addig tüdőkórházként működő intézetben. Majd öt évvel később ő volt, aki Magyarországon elsőként, feleségével létrehozta a Gerontológiai Gondozót, példaértékű, maradandó, országosan és nemzetközileg is elismert mintát alkotva.Az idősekért végzett kitartó munkáját a városban, a megyében és országosan is kiemelt figyelem kísérte. Orvosi tevékenysége egyben pedagógiai és népnevelő tevékenység is volt, hiszen élete nagy részét falusi környezetben, illetve időskorúak körében töltötte, ahol nem csak hivatásának gyakorlására adódott mód, hanem nevelői feladatok ellátására is. Mindezeken túl komoly pedagógiai munkásságot is kifejtett a Hevesen megszervezett és több éven keresztül működtetett nyugdíjasok középiskolájában. Fáradhatatlan tenni akarása miatt nyugdíjas évei sem a pihenés jegyében teltek, munkáját igen nagy lelkesedéssel folytatta az otthonban. Állandó jelenlétével, tevékenykedésével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az otthonban élő idős emberek biztonságban tölthessék napjaikat, segítséget nyújtott problémáik, élethelyzetük megoldásaihoz, a nyugdíjas kor küszöbén felmerülő veszélytényezőkre való felkészüléshez. Ez a rövid bemutatás csak létének egy részét öleli fel, de ebből is látszik, mennyire méltán díjazták élete során több elismeréssel is: 1977-ben a Megye Egészségügyéért, 1981-ben Kiváló Orvos, 1985-ben Munkaérdemrend Ezüst fokozata, 1988-ban Pro Urbe Heves kitüntetést kapott, majd 1998-ban Heves Város Díszpolgárává választották Néhai Kő Pál Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész - 2001Kő Pál 1941. június 2-án született a Heves melletti Perespusztán, Pataki Lajosnak keresztelték. Apja megszületése pillanatától fiának ismerte el, így iskoláit már Maczky Leventeként kezdte. 1948-tól csak alkalmi munkákból élhetett a család, édesapját lovas mezőőri állásától is megfosztották. Díjak, elismerések1975 - Munkácsy-díj Dr. Nagy Ferenc a MTA Szegedi Biológiai Kutató Növénybiológiai Intézet igazgató-helyettese, kutató biológusa - 2011 Heves város és polgárai számára a város fejlődése, gyarapodása és hírnevének öregbítése érdekében kiemelkedő tevékenységet végzett. Barcsik János címzetes, nyugalmazott iskolaigazgató - 2012. 1928. május 20-án született Békésszentandráson. Érettségi után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatója. Biológiát, földrajzot, egészségtant és testnevelést tanul. Hevesre érkezésekor a II. számú általános iskolába irányítják, és rövidesen igazgatói kinevezést kap.150 ember munkáját irányította, szervezete, ellenőrizte naponta. Igyekezett élettel, tartalommal megtölteni az iskolát. Igazgatósága alatt a számtalan kiváló tehetségű tanuló közül sok tanár, több orvos és jogász, valamint az élet különböző területén tisztességesen helytálló ember került ki az iskolából. Barcsik János, mint közéleti személy is fontos szereplője városunknak.
Posztumusz díszpolgári cím Balla Lajosné - 2018. Balla Lajosné Wágner Erzsébet – haláláig a városban működő Hevesi József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Zeneművészeti Tagintézményének szolfézs tanáraként dolgozott. Növendékei csak Betty néninek becézték. A pályára felkészített tanítványait kivétel nélkül felvették a zeneművészeti szakközépiskolába, akik később elvégezték a zeneművészeti főiskolát, vagy a Zeneakadémiát is. Tanári munkáját magas szinten, odaadással, szerényen és alázattal végezte, emellett a közélet ismert szereplőjévé vált. Tanítványai országos, megyei és helyi versenyeken vettek részt, ahol előkelő helyezéseket értek el. A zeneiskola több rendezvényének ötletgazdája, szervezője, háziasszonya volt. Nem csak Heves városában, hanem vonzáskörzetében és néhány más magyarországi településen is népszerű emberként emlékeznek rá. Fontosnak tartotta az értékek megtartása mellett a változó világhoz igazodó önképzést
Báder Miklósné - 2019.
Báder Miklósné Veronka 1970 óta a Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet tagja, 1975. óta pedig elnöki feladatokat lát el. Számos területen végzett és végez társadalmi tevékenységet, 1980-tól Népi Iparművészeti Tanács tagja, 2001-től a Hagyományos Értékek Megőrzéséért Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2004-től a Csillagvirág Népművészeti Egyesület elnökségi tagja, 2005-től a Palóc Út Klaszter Egyesület felügyelő bizottság tagja. Odaadó munkájáért és önzetlen tevékenységéért számos elismerésben részesült: 1994-ben Kodály Zoltán emlékdíjat, 1998-ban Pro Urbe Heves kitüntető címet, 2006-ban Életfa díjat kapott. A Munkáltatók Országos Szövetségének Heves Megyei Szervezete Magyar Népművészet kategóriában díjat adományozott számára. 2017-ben Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetésével jutalmazták munkásságát. Heves városában nevéhez fűződik a Marci legenda ápolása, a kis Marcikkal és Marcellákkal foglalkozó „Marci táborok” szervezése és lebonyolítása. Minden évben folyamatosan szervezi a Háziipari Szövetkezet kézműves kiállításait az ország minden részében, így budai várban illetve a karácsonyi Vörösmarty téri vásárban is találkozhatunk hevesi szőttesekkel és a textiles termékeikkel. Ezzel szinte világhírre tesz szert a Hevesi szőttes, és ezen keresztül városunk is. Neki köszönhető a Hevesen megrendezésre kerülő Országos Szőtteskiállítás is ahol és amikor egész Közép-Európai szakmai Hevesre figyel.
Kertész Imre - 2022.
A több, mint 100 éves múlttal rendelkező iparos egységet még édesapja Kertész Lajos alapította az 1900-as évek elején a mai Liszt Ferenc utca 2. szám alatt, a gépek és berendezések többsége pedig Bécsből került a vállalkozásba. Bár Imre bácsi nem feltétlenül szerette volna a családi hagyományt folytatni, őt inkább a kereskedői szakma vonzotta, mégis édesapja műhelyében tanulta ki az akkoriban nagyon megbecsült és elismert mesterséget, amit kisebb megszakításokkal egészen 2016-ig űzött. Ekkor Heves város Önkormányzata a múzeum részére a teljes bádogműhely eszközeit megvásárolta. Az idén 100 éves mester által használt munkaeszközök mindenképpen érdemesek a megőrzésre, hiszen a bádogos mesterség is beleillik azon iparos mesterségek sorába, melyek tárgyi emlékeiből a múzeumnak már jelentős gyűjteménye van. A korabeli gépek és szerszámok között több olyat is találunk, mely elmúlt száz éves, de jelenleg is működőképes. Az, hogy a használati tárgyak így, egyben kerületek átadásra, sokkal értékesebbé teszik a kiállítók és kutatók számára az átadott anyagot, és külön öröm, hogy Imre bácsi el tudta mondani és be tudta mutatni az eszközök eredetét, funkcióit. Kertész Imre bácsi bádogos munkái szerte Magyarországon megtalálhatók, de leginkább szűkebb hazájában Heves és környékén dolgozott. Még 90 éves korában is felment a létrára és dolgozott, hiszen ez volt az élete.
|