Díszpolgárok
 
Dr. Szegő Imre gerontológus - 1998

Dr. Szegő Imre 1969-ben került városunkba, s dolgozott a hevesi Idősek Otthona igazgató-főorvosaként. Ő volt, aki megalapította a szociális otthoni ellátást az addig tüdőkórházként működő intézetben. Majd öt évvel később ő volt, aki Magyarországon elsőként, feleségével létrehozta a Gerontológiai Gondozót, példaértékű, maradandó, országosan és nemzetközileg is elismert mintát alkotva.Az idősekért végzett kitartó munkáját a városban, a megyében és országosan is kiemelt figyelem kísérte. Orvosi tevékenysége egyben pedagógiai és népnevelő tevékenység is volt, hiszen élete nagy részét falusi környezetben, illetve időskorúak körében töltötte, ahol nem csak hivatásának gyakorlására adódott mód, hanem nevelői feladatok ellátására is. Mindezeken túl komoly pedagógiai munkásságot is kifejtett a Hevesen megszervezett és több éven keresztül működtetett nyugdíjasok középiskolájában. Fáradhatatlan tenni akarása miatt nyugdíjas évei sem a pihenés jegyében teltek, munkáját igen nagy lelkesedéssel folytatta az otthonban. Állandó jelenlétével, tevékenykedésével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az otthonban élő idős emberek biztonságban tölthessék napjaikat, segítséget nyújtott problémáik, élethelyzetük megoldásaihoz, a nyugdíjas kor küszöbén felmerülő veszélytényezőkre való felkészüléshez. 

Ez a rövid bemutatás csak létének egy részét öleli fel, de ebből is látszik, mennyire méltán díjazták élete során több elismeréssel is: 1977-ben a Megye Egészségügyéért, 1981-ben Kiváló Orvos, 1985-ben Munkaérdemrend Ezüst fokozata, 1988-ban Pro Urbe Heves kitüntetést kapott, majd 1998-ban Heves Város Díszpolgárává választották

 Kő Pál Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész - 2001

Kő Pál 1941. június 2-án született a Heves melletti Perespusztán, Pataki Lajosnak keresztelték. Apja megszületése pillanatától fiának ismerte el, így iskoláit már Maczky Leventeként kezdte.
1941-től apja katona, majd hadifogoly volt, ahonnan többször, végül sikeresen megszökött. Levente az édesanyjával a zavaros időkben egy Nyírségben szolgáló plébánosnál, az atyai nagybácsinál húzta meg magát. 

1948-tól csak alkalmi munkákból élhetett a család, édesapját lovas mezőőri állásától is megfosztották.
1956. október 23-tól apja Heves nagyközségben a forradalmi események egyik vezetője, ezért 7 évre bebörtönzték. Ez családja számára a nyomorgás időszaka. Ekkor kezdett Levente festeni, képeit könnyen tudta értékesíteni.
1956-59-ig a káli Gimnáziumban tanult, majd 1959-ben harmadik osztályos diáknak átvette a budapesti Képzőművészeti Gimnázium. 1961-ben érettségizett, s még ebben az évben belügyminiszteri engedéllyel az állandó gyanakvás és zaklatás miatt megváltoztatta a nevét.
A Poór Zsolt, Moór Levente és Kő Pál közü a belügyminiszter az utolsót hagyta jóvá.
1963-68-ig a budapesti Képzőművészeti Főiskola szobrász szakán tanult, mestere, atyai barátja Somogyi József szobrászművész.
1966-ban vette feleségül Leelőssy Éva színésznőt, ám házasságuk nem bizonyult tartósnak. 1969-ben Péterfy Gizella festőművésszel kötötte össze az életét, ebből a házasságából születettek  Boldizsár és Virág nevű gyermekei.
1970-ben állították fel első köztéri szobrát, a Boronást a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levelek nagyközségben.
1976-ban társaival a mohácsi emlékparkba 29 munkát készített.
1978 óta a Képzőművészeti Főiskola tanára, majd 1990-től a Szobrász Tanszak docense, tanszékvezetője.
1991-től egyetemi tanár, majd 1992-től egy cikluson keresztül a Képzőművészeti Főiskola rektorhelyettese
1990-95 közöt a Kossuth-díj bizottság tagja volt.
1995. januárjától a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 1996-ban jelent meg Belső Tárlat-Kő Pál című kötete.
1998-ban vette feleségül Halassy Csilla szobrászművészt, ebből a házasságából születtek Benedek és Bálint nevű fiai.
2000-ben a Hannoveri Világkiállítás egyik szenzációja volt Szerelemkapu című alkotása. Ugyanebben az évben készült el négy méter magas Szent István szobra,  amely a Gellért-hegyi Sziklatemplom előtt áll.

Díjak, elismerések

1975 - Munkácsy-díj
1976 - a  Pécsi Országos Kisplasztikai Biennálé díja
1982 - Kodály Társaság elismerő diplomája
1984 - Művészeti Alap díja
1986 - Érdemes Művész cím
1989 - a Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás nagydíja
1989 - Sümeg város díja
1990 -  Magyar Művészetért díj
1994 - a kárpátaljai Nagypalád díszpolgári címe
2001 - Kossuth-díj
2002 - Kölcsey-díj
2006 - Príma Primissima díj

Dr. Nagy Ferenc a MTA Szegedi Biológiai Kutató Növénybiológiai Intézet igazgató-helyettese, kutató biológusa - 2011

Heves város és polgárai számára a város fejlődése, gyarapodása és hírnevének öregbítése érdekében kiemelkedő tevékenységet végzett.

Barcsik János címzetes, nyugalmazott iskolaigazgató - 2012.

1928. május 20-án született Békésszentandráson. Érettségi után a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatója. Biológiát, földrajzot, egészségtant és testnevelést tanul. Hevesre érkezésekor a II. számú általános iskolába irányítják, és rövidesen igazgatói kinevezést kap.150 ember munkáját irányította, szervezete, ellenőrizte naponta. Igyekezett élettel, tartalommal megtölteni az iskolát. Igazgatósága alatt a számtalan kiváló tehetségű tanuló közül sok tanár, több orvos és jogász, valamint az élet különböző területén tisztességesen helytálló ember került ki az iskolából. Barcsik János, mint közéleti személy is fontos szereplője városunknak.

 

 

                       Posztumusz díszpolgári cím Balla Lajosné - 2018.

Balla Lajosné Wágner Erzsébet – haláláig a városban működő Hevesi József Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola Zeneművészeti Tagintézményének szolfézs tanáraként dolgozott. Növendékei csak Betty néninek becézték. A pályára felkészített tanítványait kivétel nélkül felvették a zeneművészeti szakközépiskolába, akik később elvégezték a zeneművészeti főiskolát, vagy a Zeneakadémiát is. Tanári munkáját magas szinten, odaadással, szerényen és alázattal végezte, emellett a közélet ismert szereplőjévé vált. Tanítványai országos, megyei és helyi versenyeken vettek részt, ahol előkelő helyezéseket értek el. A zeneiskola több rendezvényének ötletgazdája, szervezője, háziasszonya volt. Nem csak Heves városában, hanem vonzáskörzetében és néhány más magyarországi településen is népszerű emberként emlékeznek rá. Fontosnak tartotta az értékek megtartása mellett a változó világhoz igazodó önképzést